blog-banner-image

TOVÁBBI CIKKEK

post-image
Megjelent a Ténykép novemberi száma
tovább
post-image
Védettséghez köti a Mol a munkavégzést - "nem érjük be 100%-nál kevesebbel!"
tovább
post-image
A Mol Mikulás idén is ajándékkal készül a gyermekeknek!
tovább
post-image
Megfelelő támogatottság a kollektív szerződés feltétele!
tovább
post-image
COVID-19 - a negyedik hullám küszöbén
tovább
post-image
Egyeztetés a Forest-Vill Kft. és a VD-DUVISZ között
tovább

APRÓHIRDETÉS

Adjon fel apróhirdetést 2 hét időtartamra ingyen!

ADATLAP KITÖLTÉS ITT!
blog-image
04
nov
Infláció - a szegények adója?
  • 2021-11-04
  • Sólyom Balázs

A világjárvány és egyéb tényezők okán a napi gazdasági hírekben egyre gyakrabban hallhatunk az infláció alakulásáról, mérséklődéséről vagy éppen növekedéséről. De mi is az az infláció?


Számos típusát ismerjük az inflációnak, többféleképpen csoportosíthatjuk. Talán az egyik legfontosabb szempont az ütem alapján történő megkülönböztetés:
-    Kúszó infláció az éves szinten pár százalékos emelkedés: a közgazdaságtanban a stabil gazdasági környezetben ez a típusú infláció kívánatos. Fontos jellemzője még a kúszó inflációnak az is, hogy ez mérhető, kiszámítható – vagyis a gazdasági szereplők tervezni tudnak vele.
-    Vágtató inflációról akkor beszélhetünk, ha a gazdaság egyensúly – igaz szükséges beavatkozásokkal, de – fenntartható, ugyanakkor a pénzromlás üteme jelentősebb, esetenként a tízes nagyságrendtől akár több száz százalékos mértékig is terjedhet. A pénz ilyen mértékű elértéktelenedése a pénz iránti kereslet jelentősen csökkenhet, a vagyon értékálló eszközökbe, pl. ingatlanba, nemesfémbe, értékpapírokba csoportosul át. A vágtató infláció egy ország gazdasági megítélését jelentősen ronthatja, leminősítéséhez vezethet, az országba történő befektetési kedv csökkenhet. A vágtató infláció mellett a gazdasági stabilitás fenntartása és az infláció visszaszorítása a termelés fokozásával biztosítható.
-    Hiperinfláció esetében a pénzromlás követhetetlenné válik, a pénz értéke esetenként percről percre változik, a készpénzben tartott vagyon szinte biztosan semmivé válik. Magyarország történelmében is találkozhattunk vele, a második világháborút követően a vágtató inflációt már nem tudta a termelés kordában tartani, annak csökkenése, a munkanélküliség emelkedése a gazdasági stabilitást megbontotta. Hiperinflációról átlagosan havi szinten az 50%-os mértékű emelkedés felett beszélhetünk, Magyarországon 1945 második felében az inflációs ráta körülbelül 41 900 000 000 000 000 % (41,9 billiárd százalék) volt. (Az árak 15 óránként duplázódtak, ez azt jelentette, hogy 168 óra leforgása alatt egy ház árából már csak egy kiló kenyeret lehetett vásárolni.)
Persze, az inflációt számos egyéb logika mentén csoportosíthatjuk, beszélhetünk kiegyensúlyozott, azaz a piacon egységesen és arányosan jelenlévő, jellemzően valamennyi általános terméket érintő árváltozásról, kiszámítható pénzromlásról, azaz tartósan és állandóan jelenlévő (akár vágtató) inflációról, nyitott (a gazdaságban mérhető, a piac által szabályozható) vagy éppen rejtett (statisztikai módszerekkel nem, vagy csak nehezen mérhető, jellemzően a szürke- vagy feketegazdasági tevékenységek miatt kialakuló (pl. "hálapénz-rendszer" az orvosi szolgáltatások esetében) árváltozásról.
 
Az infláció mellett említést érdemel a stagfláció és a defláció is, míg előbbi magas inflációt jelent lassú gazdasági növekedéssel vagy akár gazdasági visszaeséssel és magas munkanélküliséggel, addig a defláció a pénz vásárlóerejének növekedését jelenti. Bár úgy gondolnánk, hogy a defláció jó, közgazdasági értelemben problémát jelent, bár nem szükségszerű, hogy negatív gazdasági szakaszt eredményezzen. A hiperinfláció mellett a defláció is megjelent országunkban, 2014 szeptemberében az "inflációs" ráta mértéke negatív volt. Defláció során a lakosság a további árcsökkentés reményében elhalasztja vásárlásait, lassul a készpénzforgalom, alacsony nominális kamat mellett a reálkamat magasabb, gazdasági teljesítmény csökkenés tapasztalható.
 
De mit is jelent az infláció a gyakorlatban?
Persze, szemléletes példákat lehet hozni a zsákban tartott mil- és bilpengőkre, az utcán söpört bankjegyekre, azonban a hétköznapokban az infláció hatásaival manapság egy-egy bevásárlás során találkozhatunk. Mivel azonban eltérő szokásokkal, igényekkel rendelkezünk, könnyen lehet, hogy míg mi magunk úgy érezzük, hogy minden sokkal többe kerül, addig a szomszédunk épp arról örvendezik, hogy megint kevesebbet fizetett a boltban. Ennek oka a személyes "fogyasztói kosár". Az infláció mérésére a statisztikai hivatalos olyan mutatószámokat képeznek, amelyek országok között is összehasonlíthatóvá teszik az infláció alakulását. Ezek az úgynevezett fogyasztói kosarak egy "átlagos háztartás átlagos fogyasztását" szemléltetik. A kb. ezer (pontosabban a 2021-es inflációs kosárban 977-féle) terméket  és szolgáltatást tartalmazó bevásárlólista folyamatosan változik, hiszen változik pl. egy televízió esetén a gyártástechnológia, új szolgáltatásokkal találkozhatunk (pl. bérelhető rollerek, "carsharing"), változnak szokásaink (pl. 2021-ben a ragulevest a KSH gyümölcslevesre cserélte). Szintén érdekes változás, hogy most, az építkezés-lakásfelújítás idején kikerült a fogyasztói kosarunkból a nyílászáró szerkezetének mázolása-lakkozása, vagy a világításkapcsolók beszerelése, azonban új tétel a tisztaság szobafestés. (A teljes fogyasztói kosár a KSH honlapján megtalálható.)
 
Azonban belátható, hogy hiába van benne az egyetemi tandíj a fogyasztói kosárban és ezzel befolyással bír az inflációs ráta alakulására, ha a családunkban az adott évben éppen nincs egyetemi hallgató. Persze, a fogyasztói kosárban lévő termékek reprezentánsok, azaz termékcsoportokat vagy szolgáltatásokat képviselnek (pl. az említett egyetemi költségtérítési díj az oktatással kapcsolatos költségek változásának egyik reprezentánsa lehet). Az eltérő fogyasztói szokások miatt a fogyasztói kosár mellett egy ún. nyugdíjas fogyasztói kosár is helyet kapott, ez a mutató alappillére a nyugdíjemelések mértékének meghatározásakor.
 
Az infláció vizsgálatakor számos tényezőt nem tudunk figyelembe venni, hiszen a leghitelesebb inflációs ráta meghatározásához "egyéni fogyasztói kosarakat" kellene vizsgálunk, és még akkor sem biztos, hogy a januári fogyasztói kosárunkban ugyanazok a termékek vagy szolgáltatások szerepelnének, mint a júliusiban. Ezen tényezők miatt az alacsonyabb jövedelmű háztartások számára az inflációs mutatók nem feltétlen valós képet mutatnak. Hiszen a fogyasztói kosárban a külföldi nyaralások, a személygépjárművekhez kapcsolódó költségek, a repülőjegyek is éppúgy megtalálhatók, mint az alapvető élelmiszerek. Azonban az alacsonyabb jövedelmű háztartásuk a rendelkezésre álló forrásaikat elsősorban az alapvető termékekre és szolgáltatásokra használják fel. Így az inflációs ráta (amely tulajdonképpen a fogyasztói kosárban lévő termékek és szolgáltatások árváltozásának egy súlyozott átlaga) torz értéket mutathat, hiszen az átlagképzésben szerepet kap pl. az inflációs ráta feletti mértékben emelkedő alapvető élelmiszerek és a COVID-járvány miatt éppen csökkenő árú horvátországi út is. Ha jövedelmi helyzetünk a kötelező szolgáltatások és alapvető élelmiszerek vásárlását biztosítja a "képzetes kosárból", számunkra az inflációs rátánál nagyobb mértékű áremelkedés tapasztalható, hiszen a mutatót javító kisebb mértékben változó szolgáltatásokat vagy termékeket mi nem vásároljuk.
 
A megtakarítások kapcsán is érdemes az inflációról beszélni. Az emelkedő inflációs környezetben a kamatok is magasabbak, ha visszagondolunk, alig negyed évszázada találkoztunk 30-40%-os kamatszinttel is – persze, ha az inflációval korrigáljuk a nominális kamatot, amely akkor olyan 20-25% volt, 10-15%-os kamatszintet (reálkamatot) érhettünk el. Ez a megtakarítási kedvet erősítette – persze, ha volt mit megtakarítani – a gazdaságban forgó pénzt csökkentette, a beruházásokat visszavetette. A 2021. szeptemberi inflációs ráta a KSH-jelentés szerint 5,5%, a jegybanki alapkamat 1,65%. Már ebből is belátható, hogy jelenleg reálkamat nem igazán érhető el, de ha a tartós befektetések hozamát (pl. állampapír), vagy banki lekötések kamatát vizsgáljuk, akkor is látjuk, hogy jelen környezetben a megtakarítás vagy beruházások kérdéskörben – még az építőipari árak drasztikus változása mellett is utóbbi javára billen a mérleg.
 
Az inflációs ráta mellett a maginfláció mutatója is figyelmet érdemel. A maginfláció egy tisztított mutató, a teljes fogyasztói kosár jelenleg kb. 60%-át fedi le, az energetikai szolgáltatások, üzemanyag árváltozása, gyógyszerészeti termékek árváltozásainak hatását nem veszi figyelembe. A maginflációt tulajdonképpen középtávú tervezésnél érdemes figyelembe venni, hiszen sokkal jobban szemlélteti a valós piaci változásokat a korrekcióval, nem veszi figyelembe a hatósági döntések vagy rendkívüli időjárási körülmények miatt kialakuló árváltozásokat. A világjárvány idején pl. ilyen árváltozás volt a maszkok és kézfertőtlenítők árváltozása, amelyet ha a fogyasztói kosárban nagy súllyal szerepeltettünk volna, komoly inflációs rátát jelentkezett volna be a KSH. A maginfláció jelenleg 4% körüli értéket mutat, vagyis jellemzően az inflációs ráta (5,5%) alatt marad.

A maginfláció közzétételekor a KSH 1994. decemberi bázist is használ, így az akkori és mostani árak még inkább összehasonlíthatók: jelenleg az 1994. decemberi bázist alapul vége ez a mutató 474%, vagyis több mint 4,5-szeres áremelkedés figyelhető meg a mutató alapján az elmúlt bő negyed évszázadban. Persze itt is "átlagos ütemről" beszélhetünk, hiszen, ha régebbi reklámújságokat vizsgálhatunk, könnyen futhatunk bele olyan termékbe, amely ennél lényegesen nagyobb mértékben drágult, de találhatunk olyat is, amely hasonló áron volt elérhető 10-15 éve is, mint most.
 
Az inflációval kapcsolatosan egy fontos dolgot még feltétlen szükséges megemlíteni: az árak emelése egy üzletben egy "kattintás", egy árcímke csere, a KSH mutató közzététele egy számítást követően azonnal megvalósulhat, azonban a jövedelem reálértékének megtartása komoly bértárgyalásokhoz kötött. Ha rövid időn belüli árváltozás pl. 2-3%-os is volt, abban azért biztosak lehetünk, hogy nem létezik olyan munkáltató, aki ezekre a változásokra – legalább a bérek reálértékének megtartása okán – nyomban akar reagálni. Persze, a bérek reálértéken tartására vonatkozó hosszú távú megállapodások lehetőségével az elhúzódó egyeztetések, az elutasított módosítási javaslatok, a sokszor több hónapba is kerülő kompromisszumos egyezségek megelőzhetők...
 
Természetesen az inflációról, annak piaci, gazdasági vagy éppen szociális hatásairól oldalak százait lehetne cikkezni, de ami tény, az infláció jelen van, a mértékével azonban tudunk vitázni. Ki-ki saját fogyasztási szokásai alapján érzi meg hatásait – és viseli következményeit.
 
 
 

Tisztelt Hozzászólók!

A hozzászólások moderálás után kerülnek ki az oldalra!

- szerkesztőség
Még nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!