<div>Bár másoktól egyre többször hallani, hogy nem érzik a munkájuk, hozzáértésük megbecsülését a MOL-nál, Badics Róbert, a DUFI Alsó Vasúti Töltő-Fejtő Üzemének kiemelt műszakvezetője közel huszonöt év után is úgy gondolja: jó ide tartozni és a munkahelye komoly stabilitást jelent számára. Hét gyereket nevelő családapaként szüksége is van erre.</div>
- Milyen volt az első munkahelyed?
- Átviteltechnikai műszerészként végeztem Esztergomban, és egy mezőgazdasági szövetkezetnél helyezkedtem el karbantartóként Pusztaszabolcson. Ott nőttem fel és jelenleg is ott élek a családommal. Tizenegy évig dolgoztam a szövetkezet különböző részlegeiben, de mivel elégedetlen voltam a jövedelmemmel, szerettem volna bekerülni a DUFI-ba. Akkoriban ez nem volt egyszerű. Zártkörűen, ajánlás alapján történt a bejutás. Mivel azonban mindenképpen váltani akartam, a Videoton székesfehérvári üzemébe jelentkeztem, ahová különféle gépsorok karbantartójának vettek fel.
- Megtaláltad a számításodat?
- Valójában nem. Elvégeztem egy alap-, majd középszintű pneumatikai képzést, amely során megtanultam a robotizált gépsorok javítását, karbantartását. Miközben külföldön fél év alatt egyféle gépsor javítását sajátították el a kollégák, én hét hónap alatt négyet tanultam meg.
A cég szemlélete azonban olyan volt, hogy azokat kell jobban megbecsülni anyagilag, akik régebben dolgoznak ott. Így aztán közel harminc százalékkal kerestem kevesebbet, mint sok munkatársam. Ezt nem éreztem arányosnak az elvégzett munkával, és úgy gondoltam, letettem annyit az asztalra, hogy ez a helyzet változzon.
- Szóvá is tetted?
- Igen, többször, de hiába. Végül sikerült bekerülnöm a MOL-ba 1998-ban. Rá egy évre visszahívtak a Videotonhoz vezető szerelőnek, de nemet mondtam. Meghoztam egy döntést, elköteleződtem az új munkahelyem mellett.
- Hol kezdtél?
- A Vasútüzembe vettek fel tolatásvezetőnek, és 2004-ig tartott a "vasutas pályám". Akkor nyugdíjba vonult egy kolléga a társüzemből, az Alsó Vasúti Töltő-Fejtőből, és jelentkeztem a helyére. Blokk-kezelő lettem.
- Ez jobb beosztás?
- Igen, elsősorban a munkarend miatt. A Vasútüzemben ugyanis az éjszakát követte a nappali műszak, ami számomra nem kedvezett. A Töltő-Fejtőben viszont akkor már a két nappal-két éjszaka-négy pihenőnap rendszerben dolgoztunk, ami sokkal jobban megfelelt. A szabadnapokra tudtam ütemezni a villanyszerelő munkát, amit egy ismerősömmel végeztünk egy ingatlanbefektető cégnek. Irodákban, lakásokban dolgoztunk. A plusz pénz jól jött otthon, mivel építkeztünk, családot terveztünk. 2008-2009-ben azonban ez a lehetőség megszűnt, a válsággal lecsökkent a fizetőképes kereslet, én pedig kiléptem a kétszemélyes vállalkozásból. Érdekes az élet, mert új lehetőséggel kárpótolt, ugyanis kineveztek műszakvezetőnek a MOL-nál. Nagyon örültem, mert amellett, hogy kompenzálódott a kiesett mellékes jövedelem, több időm maradt magamra és a családomra.
- Mikor lettél kiemelt műszakvezető, és milyen különbséget jelent ez?
- 2017-ben bíztak meg, és ez egy köztes pozíció a műszak, illetve az üzemirányítás között. Ha kell, vezetem a műszakot és mellette adminisztrációs feladatokkal támogatom az üzemirányítást. Közben jelentkeztem a Hídember-programba is. Részt vettem a képzéseken, szerettem, jó tapasztalatokat szereztem, de amikor bejött a pandémia és az otthon tanulás, lemondtam róla, mert idővel a tűrőképességem végéhez értem.
- Miért?
- Két vér szerinti és egy örökbefogadott gyermekünk van, emellett 2009 óta állami gondozott gyerekeket is befogadunk nevelőszülőként. A nagy fiam időközben kirepült a fészekből. Most a két saját gyermekünk mellett öt állami gondozott gyermeket nevelünk. Az online tanulás első időszaka villámcsapásként ért minket. Nincs minden gyerekünknek telefonja, laptopja. Rendben, hogy digitális világot élünk, de igyekszem úgy nevelni őket, hogy maradjanak gyerekek, szóval futkározzanak, játsszanak és ne a gép előtt üldögéljenek. Ehhez képest például az elsős kisfiúnak öt digitális felületen zajlott az oktatása: szülői Kréta, gyerek Kréta, Facebook-csoport, Messenger üzenetek és Classroom. Este kilenctől tizenegyig nem csináltam mást, mint a Kréta-rendszert láttamoztam.
- Nem pályáztál a MOL-hoz eszközökért?
- De igen, viszont vezetőként nem kaphattam. Végül, amikor több mint tízen lemondtak a laptopról, mert másként oldották meg, kaptam egyet. Egyébként az iskolában is kérdezték az elején, hogy vannak-e eszközeink, de mi mondtuk, hogy persze! Nem gondoltuk, hogy minden gyereknek külön-külön kell! Egyszóval szívinfarktus közeli állapotban voltam egy darabig, de végül elég jól belejöttünk.
- Hogy alakult ez, hogy ilyen sok gyermeket neveltek?
- Eredetileg is úgy terveztük a feleségemmel, hogy "ajtótól ablakig" lesznek nálunk a gyerekek, de az élet nem úgy hozta. A két saját és egy örökbe fogadott gyermekünk mellett átmenetileg nehéz körülmények között élő rokongyerekeket vettünk magunkhoz, vagy azért laktak nálunk, mert nem akartak kollégiumba költözni. Egy ismerős gyámügyes kérdezett meg minket, nem vállalnánk-e hivatásos nevelőszülői feladatokat.
- És hogy bírod? Gyakran kerülsz szívinfarktus közeli állapotba?
- Hát, tudják feszegetni a határokat. Amikor pedig ezt egyszerre csinálják, van, hogy elszakad a cérna.
- Viccen kívül, szülőként csak tisztelni tudom a vállalásotokat. De térjünk vissza a Híd-emberségre! Mit szerettél benne?
- Például azt, hogy megismertem a MOL más területeit és az ország más részein dolgozó kollégákat, akikkel személyesen is találkozhattam, beszélgethettem. De azt is, hogy az információ közvetítésével segíteni tudtam a munkatársaimnak.
- Például miben?
- Abban, hogy jobban átlássák, mi történik és miért, mi a célja egy-egy intézkedésnek. Konkrét problémákat is sikerült megoldanom, például, amikor bevezették az Office 365-ös alkalmazásokat és az iPhonokat, mivel közvetlen kapcsolatban lehettem a Good-program vezetőivel.
- Szerintem egyre kevésbé jellemző, hogy a munkavállalók közösségként gondoljanak egy multinacionális vállalatra, vagy, hogy érzelmileg kötődjenek hozzá.
- Ha nem közösségként tekintenék rá, akkor nem lennék képes integrálódni, és mindig kívülállónak érezném magamat. Ha nem lennének személyes kapcsolataim, akkor úgy végezném a munkámat, mint egy robot.
- Szóval mindig mindennel egyetértesz?
- Igyekszem megérteni a dolgok hátterét. Amit nem értek, arról nem beszélek, hanem érdeklődöm előbb. Szerintem a MOL biztosít fórumokat, ahol meg lehet osztani a véleményeket. Ilyen például az elégedettségi felmérés, a vezetői fórumok vagy a slido.
- A műszakosok többsége közel sem annyira elégedett, mint te.
- Lehet, de szerintem ebben annak is szerepe van, hogy nem ismerik olyan jól a munkaerőpiacot. Egy hegesztő például megkeres négyszázezer forintot, de lehet, hogy csak 180-ra van bejelentve, és ez nem mindegy. A MOL ehhez képest egy erős burok, számomra nagyon fontos ez a stabilitás. A termelésbe persze nem látok bele teljes egészében. A mi munkánk csak részben technológiai jellegű. A pandémia miatt nálunk is takarékoskodni kell, de szerintem arra, ami igazán fontos, van pénz. És ez a biztonság.
- Az Olajipari Szakszervezetbe hogyan kerültél?
- Még a Vasútüzemben hívott a kollégám, Jenei György, aki vezető tolatásvezető volt, ő tanított be. Azt mondta, segíteni fognak, és szeretek tartozni valahová.
- És segítettek?
- A beiskolázási támogatás például számunkra nagyon sokat jelent.
- Hogyan lettél bizalmi?
- Rajtam maradt, mint szamáron a fül!
- Ritka önzetlen és együttműködő embernek tűnsz. Szerinted minek köszönhető ez? Te is nagycsaládban nőttél fel?
- Hárman voltunk testvérek, de inkább annak lehetett szerepe ebben, hogy viszonylag korán, középiskolásként kollégiumba kerültem. Márpedig ott be kell illeszkedni, de nem is esett nehezemre. A család és a munka mellett nem igazán marad szabadidőm, de a kollegiális rendezvényekre mindig elmegyek. Azt szoktam mondani, hogy bírálni, kritizálni könnyű, de részt venni sokkal fontosabb.