<div>"Döntsd el magyar, mondd ki a szót!<br /> Itt visszalépni nem lehet!<br /> Az ifjúság acél-szíve<br /> a forróságtól megreped!-<br /> Döntsd el magyar, döntsd el diák,<br /> és fonjunk lánccá a kezünk!<br /> Döntsd el, ki élsz itt e honban<br /> velünk jössz-e? Vagy ellenünk?"</div>
Kiss Dénes József Attila-díjas írónk, költőnk versrészletében talán az 1956-os forradalom minden üzenetét megtalálhatjuk: a "kimondott szó", azaz a felvállalt tett, a cselekvés és tenni akarás momentuma, az ifjúság acélszíve a fiatalságban rejlő erő, a lánccá font kezek az összefogás és összetartozás szükségessége. Mindazt, amely egy elnyomott, nemzeti voltától megfosztott és a szabadságáért küzdő nemzet meg tud ragadni. A történelem során már többször igazolódott, hogy a szabadságvágy teremtő gondolata pillanatok alatt százezres tömeget eredményez. 1956 kettős arca, a kezdetben a történelemkönyvekben ellenforradalomként megjelenő, rendszer ellenes népmozgalom, majd a rendszerváltást követően a valós értékei alapján forradalommá, szabadságharccá minősített megmozdulás során egy volt a cél: a megszállás ellen folytatott küzdelem és a terror megtörése.
Őrizzük meg méltósággal a szabadságharc emlékét, emlékezzünk meg áldozatairól, akik életüket és vérüket adták egy láncaitól megszabadított nemzetért, a szabadságért.