<div>"A különféle bértorzulásokat, bérfelzárkóztatást plusz forrásból, elkülönített keretből lenne célszerű kezelni"</div>
Csiki Antal minőség-ellenőrzési műszakvezető, az Olajipari Szakszervezet bizalmija kereste meg lapunkat azzal kapcsolatosan, hogy megossza gondolatait a minőség-ellenőrzési területet érintő bérfelzárkóztatásról.
Mint már több fórumon is beszámoltunk róla a bérfejlesztés részben differenciáltan valósul meg, ennek a differenciálásnak egyik kedvezményezettjei a minőség-ellenőrzési terület dolgozói.
- A munkáltató által utoljára közölt, végül elfogadott bérfejlesztési ajánlatával kapcsolatosan mi volt az álláspontod és mit tapasztaltál a munkatársak körében?
- Az ajánlat megküldését követően a szakszervezeti tisztségviselők is megosztottak voltak az elfogadás kérdésében. Úgy gondolom és tapasztalatom szerint a minőség-ellenőrzési területen is sokan gondolták úgy, hogy ez egy támogatható, elfogadható ajánlat volt. Persze ehhez tudni kell, hogy nem egy pillanatnyi döntés eredménye ez, hanem egy hosszabb, éveken átnyúló egyeztetési folyamaté.
- Mit tudhatunk az előzményekről?
- Fontos megemlíteni, hogy a laborban voltak olyan állások, ahol több mint húsz év után sem érte el a bruttó alapbér a háromszázezer forintot. Ennek következtében ezen a területen talán az amúgy is tapasztalható fluktuációnál is erősebb volt a munkavállalói elvándorlás. Ezt anno az akkori termelésvezető is felismerte, kezdeményezett is egy bérfelzárkóztatást, amely hasonló elvek mentén valósulhatott volna meg, mint a mostani: többletforrás a munkáltatónál erre vonatkozóan nem állt rendelkezésre, azonban a minőség-ellenőrzési terület javára a differenciálható keretből terveztek bérfejlesztést. Ezt az üzemcsoport-vezetőkkel is egyeztették, akik alapvetően egyetértettek ezzel. Ez a megállapodás-tervezet aztán eljutott a jelenlegi vezetés felé is, akik szintén támogatóan álltak a bérfelzárkóztatás kérdéséhez, melynek talán hatása volt a mostani bérfejlesztésre is.
- Hogyan látod, hogyan látják munkatársaid azt, hogy a minőség-ellenőrzési terület többlet-bérfejlesztése a finomítás-termelés többi területéről lett átcsoportosítva, nem pedig extra források bevonásával valósulhatott meg?
- Mint az előző kérdésben is említettem, ez egy hosszú folyamat eredményeképpen valósulhatott meg, nem pillanatnyi döntés volt, és az üzemcsoportok vezetői is támogatták már évekkel ezelőtt is ennek a szükségességét. Azonban nagyon fontos kihangsúlyoznom, hogy a különféle bértorzulásokat, bérfelzárkóztatást plusz forrásból, elkülönített keretből lenne célszerű kezelni.
- Tapasztalatod szerint okozott-e feszültséget az, hogy másik terület "rovására" történt a minőség-ellenőrzési terület bérfelzárkóztatása?
- Arra, hogy miképpen valósul meg ezeknek a bértorzulásoknak a kezelése, úgy gondolom, hogy nincs, vagy csak nagyon kevés ráhatásunk lehet. A mostani differenciálás is csupán 2-3%-os mértékű, nem 10-20%-ról beszélünk, mely a többi üzemhez képest tapasztalható alapbéreket is figyelembe véve – talán indokolt is. Nem találkoztam olyan üzemi dolgozóval, aki ebbe "beleállt" volna, és ahogy említettem, a mi területünk dolgozói közül is hangzott el az a vélemény, hogy ezt nem a finomítás-termelés rovására kellett volna megvalósítani. De nem érzem azt, hogy ez érezhetően feszültséget generált volna akár a laboros, akár az üzemes dolgozók között.
- Mi a tapasztalatod a fluktuációról?
- A munkáltató többször hivatkozott arra, hogy a lemorzsolódás nincs olyan mértékű, amely bérfelzárkóztatást tenne szükségessé. Három oldalról közelíteném meg ezt a kérdést: egyrészt az időtényező, hiszen ez a minőség-ellenőrzés területén nagyjából 2020 óta fokozottan aktuális probléma, a munkáltatót tájékoztattuk, hogy a mi tapasztalatunk az, hogy nagyfokú a lemorzsolódás, elvándorlás. Ennek a kezelésére, ahogy tudom és ahogy már említettem, többletforrás a vezetőink részére nem álltak rendelkezésre, ha kezelni is kellett volna a helyzetet, nem volt lehetőség mihez nyúlni. A munkatársi elvándorlás tulajdonképpen tudásvesztés is, hiszen az új felvételes lehet bármilyen komoly szaktudású, még tapasztalatlan, nem rendelkezik a kellő rutinnal. A harmadik oldal tapasztalatom szerint egy "generációs szakadék". Ez nem csak a minőség-ellenőrzés területén, de talán vállalati szinten is tapasztalható. Hiányzik a harmincas-negyvenes korosztály. Az iskolapadból frissen kikerültek már abba a generációba tartoznak, akikben a kötődés nem úgy alakul ki, mint anno bennünk, az első kudarcnál, csalódásnál, rossz szájíznél nem restell váltani, és már nem is dolgozik nálunk. Nem tud kialakulni a vállalat iránti elkötelezettség, ezáltal ez a szakadék szélesedik. Hiányzik az, ami régen ide tudta vonzani és itt tudta tartani a fiatal munkaerőt: például akár egy kedvező lakáshoz jutási segítség.
- Véleményed szerint akkor amikor ilyen tapasztalatok vannak az elvándorlásra, szükséges lett volna előbb kezelni ezt a helyzetet, semmint megvárni a tudásvesztést?
- Jómagam a termelésben is dolgoztam, aktív kapcsolatom van a termelőüzemekkel, így látom, hogy ott is gondot jelenthet a fluktuáció. Egy fiatal számára a műszakos munkarend nem vonzó, ha a tudás alapú bérezés szabályait nézzük át, ott 8,5 év a műszakvezetőig tartó út, ez időben közel annyi, mint amíg orvossá válhat valaki. És ez még az optimális helyzet, hiszen nem lesz mindenkiből műszakvezető. A létszámból eredően a betanítás is nehezebb folyamattá vált, hiszen már nem tud folyamatosan ott állni egy ember az új felvételes mellett, ez rengeteg idő és rengeteg energia, amellett, hogy a betanítónak a saját feladatát is megfelelő színvonalon kell ellátnia. Emellett megjegyzendő: ha valaki érti a szakmája minden részét, tökéletes tudással rendelkezik egy üzem vagy készükék kezeléséről, eljárás, folyamat, szabvány vagy technológia működéséről, attól még nem feltétlen képes arra, hogy ezt a tudást megossza! A tudás mellett a pedagógiai szemlélet, pszichológiai ismeretek, hozzáállás is szükséges, hogy motiválttá, érdekeltté tegye azt, akit betanít. Ez pedig adottság kérdése is, nem mindenki alkalmas rá. Ez is eredményezheti azt, hogy egyes – elkötelezett – munkavállalók túlterheltekké válnak, hiszen ők azok, akik motiváltak a betanításban, a laboros vagy az üzemi célok elérésében.
- Ha röviden kell összefoglalni a bérfejlesztést, hogyan értékeled a minőség-ellenőrzés területén?
- Meglátásom szerint ez a bérfejlesztés a MOL minőség-ellenőrzés megítélését mindenképpen javította, ismerek olyan munkatársat, aki a bérfejlesztés hatására döntött úgy, hogy mégis marad a MOL kötelékében. Annak is örülnénk, ha a bérfejlesztés mellett a karbantartás-fejlesztés kérdéskörében a fejlesztések, és nem a karbantartások kapnának nagyobb hangsúlyt. Azonban megjegyzendő, hogy egy komoly félelmem van, melyet több munkatársam is oszt: a zajló háborús konfliktus miatt reméljük, hogy érni is fog valamit az a pénz, amelyet megkapunk...
Köszönöm Csiki Antalnak, hogy megosztotta gondolatait.