<div>Paksra látogattunk, és mivel több tagunk is jelezte, az ősz folyamán ismét látogatást szervezünk az atomerőműbe. Ezúttal szakszervezeti szakmai egyeztetés nélküli, kifejezett "gyárlátogatást".</div>
A szervezést elkezdjük, körlevélben értesítjük tagjainkat az időpontról és a jelentkezés módjáról. De lássuk mi is történt a július eleji látogatásunkkor!
Ha a nagy foglalkoztatókat vesszük számba, a listában a MOL Nyrt. és az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. is helyet kap. Az LIGA Szakszervezetek tagjainak a sorában pedig az Olajipari Szakszervezet mellett az atomerőmű műszakos munkavállalóit tömörítő Műszakos Dolgozók Érdekvédelmi Szervezetét (MÉSZ) is megtaláljuk. Mivel köztudott, hogy a különböző munkáltatók HR osztályai egyeztetnek, ötleteket cserélnek, tanácsokat kérnek egymástól, emellett számos egyeztetésen, tárgyaláson halljuk azt, hogy az adott kérdésben más munkáltatók hogyan vélekednek, úgy döntöttünk, hogy Paksra látogatunk, igaz, kicsit más jellegű, de energiaszektoron belüli munkatársakat, érdekképviseletet kérdezünk meg, miben találunk hasonlóságot vagy különbözőséget működésünkben.
A július elejei üzemlátogatás klasszikus mederben indult: rövid parkolókeresés után (elvégre egyidőben legalább 2500 munkavállaló és hasonló létszámú "külsős" dolgozik az erőmű területén!) a látogatóközpontból a IV.-es reaktorblokk üzemi területére jutva betekintést nyerhettünk az atomerőmű működésébe. Megismertük a vezénylő termet, ahol három műszakban, 8 órás munkarendben dolgoznak az operátorok, bejutottunk a turbinacsarnokba, ahol működés közben láthattuk a generátorokat, amelyek az üzemszerű működés közben 2.000 MW villamos teljesítményt állítanak elő. 220 lépcsőfok (lift is van, működik is) után elénk tárult 2 (III-as, IV-es) reaktor is – igaz ezek működését csak szóban ismerhettük meg, hiszen a látszólag nyugalomban lévő terem aljában, 24 méter mélységű, 3 méteres falvastagságú betonaknában zajlik a nukleáris reakció, amely eredményeképpen felszabaduló hő segítségével hozzák működésbe a turbinákat. Klasszikusan ezért is hívják "nyomott vizes rendszerű" atomerőműnek az ilyen elven (nagynyomású primer körrel és egy kisebb nyomású szekunder körrel) működő rendszereket.
Az üzemi területről visszatérve a látogatóközpont kiállítótermében interaktív tárlatvezetés keretében is megismerhettük az atomerőmű működését, az 1982-1987 között létrejött négy blokk sematikus ábráját. Megtudtuk, hogy a hűtési rendszerhez másodpercenként 100 m3 (!) Duna-vizet használnak fel, melynek belépő és kilépő oldala között kb. 8 °C fok hőemelkedés történik, információt kaptunk a nukleáris reakció mikéntjéről, a szabályozórudak szerepéről, az áramhálózatok kiegyenlítéséről. A látogatás során megtudtuk azt is, hogy egy rendszeresen repülő pilóta a háttérsugárzásnak köszönhetően komolyabb sugárterhelésnek van kitéve, mint az atomerőmű munkatársai (hiszen 12.000 méter magasan tizenkétszer magasabb a mindenkit érő sugárterhelés, mint a földszinten). Természetesen a "kiégett" kazetták további sorsáról, a nukleáris hulladék kezeléséről is kaptunk tájékoztatást.
A hivatalos program után az MVM egyik tárgyalótermében folytatódott programunk. Itt a MÉSZ vezető tisztségviselőivel és elnökével, Hatvani Jácinttal egy kötetlen, bő kétórás egyeztetés, beszélgetés keretében szót ejtettünk a munkavállalók műszakbeosztásáról, szóba került a béren kívüli juttatási csomag, felvételi- és betanulási eljárásrendekről és számos egyéb, a munkavállalókat érintő kérdésről. Bár úgy tapasztaltuk, hogy az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. munkavállalói némileg kedvezőbb helyzetben vannak, mint a MOL Nyrt. dolgozói (persze fontos megjegyezni, hogy az atomerőműben dolgozók munkavégzését külön jogszabályok is szabályozzák!), azért belátható, hogy problémák mindenhol akadnak.
A két szakszervezeti elnököt kérdeztük, hogyan vélekednek a találkozóról, érdemesnek, fontosnak tartják-e az ilyen jellegű kapcsolatépítéseket is.
- Az Olajipari Szakszervezet több alelnöke, bizalmija vett részt az egyeztetésen. Miért, hogyan született meg a gondolat, hogy az Olajipari Szakszervezet Paksra látogasson?
- Kovács László: A legutóbbi kihelyezett LIGA elnökségi ülés Pakson volt. Hasonló erőművi látogatáson akkor is részt vettem. Sok "kapcsolódási pontot" érzékeltem a két cég, két szakszervezet között. Pl. veszélyes munkakörnyezet, megszakítás nélküli folyamatos munkarend, sorolhatnám. Úgy gondoltam, mindkét szakszervezet számára hasznos lenne a kapcsolatot szorosabbá fűzni, tapasztalatot, gondolatokat cserélni, megosztani. Ezért kezdeményeztem Jácintnál, hogy a "gyárlátogatáson" túl a két szakszervezet vezető tisztségviselői is találkozzanak. Nemcsak az atomerőmű látogatása volt fontos, mint Magyarország egyetlen atomerőművébe (hozzáteszem, mi az ország egyetlen kőolajfinomítójából érkeztünk), a két szakszervezet közötti együtt gondolkodás is nagyon hasznos volt.
- Nagyon baráti hangulatú, kötetlen, kellemes beszélgetésben volt részünk, a házigazda MÉSZ hogyan fogadta az Olajipari Szakszervezet kezdeményezését?
- Hatvani Jácint: Kifejezetten örültünk a megkeresésnek. Igyekszünk kapcsolatot fenntartani más érdekvédelmi szervezetekkel, a jó gyakorlatokat megosztani egymással. A területi sajátosságokat leszámítva az tapasztalható, hogy a menedzsmentek részéről egyes kérdésekre hasonló válaszok érkeznek. Szerintem mindannyiunk érdeke a válaszokra jó lépésekkel reflektálni, ehhez pedig kellenek az ilyen találkozások.
- A résztvevők kérdései, a kölcsönös érdeklődés azt jelezte, hogy jó ötlet volt egy ilyen jellegű találkozót megszervezni? Hogy gondoljátok, fontosak-e és ha igen, miért az ilyen jellegű kapcsolatépítések, kezdeményezések?
- Kovács László: Határozottan mondhatom jó ötlet, jó kivitelezés volt! Ahogy két orvos, vagy két gazdálkodó megbeszélik sikereik, nehézségeik miértjét, okát, megoldását, miért ne beszélhetné meg két szakszervezet is? Főleg, ha közöttük sok, az átlag feletti a már fentebb említett kapcsolódási pont. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem fontos más szakszervezetek között az egyeztetés. Nagyon lényeges az is. Fontosnak tartom a folytatást is, vannak terveim elképzeléseim.
- Hatvani Jácint: Természetesen fontosak. Egyszerű közhellyel élve, nem a melegvizet kell feltalálni. Ha valamelyikünk már találkozott olyan kihívással, amelyben a másikunk van, vagy még előtte áll, és azt még ráadásul megnyugtató módon sikerült is rendezni, a tapasztalatok kölcsönös megosztása - megítélésem szerint - mindenképpen előre viszi a munkavállalók hatékony érdekvédelmét.
- Az eredetileg másfél-két órára tervezett egyeztetést bő két óra után úgy szakítottuk félbe, hogy legyen folytatás. Eredményesnek értékelitek az együtt töltött fél napot?
- Kovács László: Nem is kérdés, nagyon eredményes volt! Legyen és lesz is folytatás, megbeszéltük. Sok információt kaptuk, adtunk. Nem azért álltunk fel az asztaltól, mert kifogytunk mondandóból, vagy már nem volt mit hallanunk. Első körben ennyi időtartamra terveztük, melyet túl is léptünk.
- Hatvani Jácint: Egyértelműen igen a válasz. Valamennyi résztvevő részéről sok-sok kérdés hangzott el, és válasz érkezett, viszont még maradtak érintetlen témák. Ezekről is fontos lenne szót ejteni, tapasztalatot cserélni, valamint biztos vagyok benne, hogy az idő előrehaladtával még újabbak is megjelennek.
Az egyeztetés végén megbeszéltük, hogy az Olajipari Szakszervezet ősszel várja a MÉSZ tisztségviselőit Százhalombattára, ahol egy üzemlátogatással egybekötött egyeztetésen folytatódhat a megkezdett munka. Köszönjük a lehetőséget az MVM Paksi Atomerőmű Zrt.-nek, a MÉSZ elnökének, tisztségviselőinek, hogy egy ilyen kellemes, hasznos napot tölthettünk el Pakson.
