<div>A FCC üzem munkatársai a BP rotterdami finomítójának hidrogén-fluoridos alkiláló üzemében tettek szakmai látogatást. Látogatásuk célja az üzembiztonság megismerése volt. Köztudott, hogy a százhalombattai finomítóban is készül alkilátbenzin, mely lényegesen jobb tulajdonságokkal rendelkezik, mint "hagyományos" társa, az EN 228 szabványú Otto üzemanyag.</div>
Az alkilátbenzin magasabb oktánszámmal rendelkezik mely hatékonyabb motorműködést tesz lehetővé, lényegesen alacsonyabb kéntartalom mellett aromás vegyületeket egyáltalán nem tartalmaz. A kisebb gőznyomása miatt pedig a párolgási veszteség és a környezeti szmog is csökken. Nem utolsósorban a normál benzintől felfúvódó üzemanyagkannákat is elfelejthetjük, ha alkilátbenzint tárolunk a nyári fűnyíráshoz... De talán az egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy az alkilátbenzinnel üzemeltetett motor kipufogógázának szén-monoxid tartalma 25%-kal kisebb, mint a normál üzemanyaggal működő eszközé. (Ennek okán pl. Svédországban környezetvédelmi területeken csak olyan benzinüzemű gép használható, amely alkilátbenzinnel üzemel.)
Számos jó tulajdonsága mellett fontos megemlíteni az alkilátüzemanyag előállításához szükséges technológiát is: a százhalombattai üzemben katalizátorként hidrogén-fluridot (HF) használnak. A HF egy nagyon mérgező, színtelen gáz, amely üzemi körülmények között folyadék halmazállapotban kerül felhasználásra. Nedvességgel érintkezve maró és átható hidrofloursav ködöt képez. Belégzése, bőrre jutása vagy akár nagyobb koncentrációjú hidrogén-fluorid termékekkel való érintkezés is halált okozhat. Veszélyességét az is fokozza, hogy alacsonyabb koncentrációban az érintkezés tünete 12-24 órát követően válik láthatóvá, az érintett személy az expozíció során nem érez fájdalmat sem.
Tehát bátran mondhatjuk, hogy az egyik legveszélyesebb technológiai eljárás a HF-alkilálás, a hidrogén-fluoriddal való érintkezést, annak környezetbe jutását minden eszközzel meg kell akadályozni.
A rotterdami út során Győriványi Máté, Gulyás Imre, Hajdú Zoltán, Keresztényi Attila, Tóth András, Varga Balázs a motorhajtóanyag-gyártás FCC Üzem munkatársaiként míg Zrufkó István az EBK képviseletében vehettek részt a rotterdami üzemlátogatáson a munkáltató támogatásával. Őket kérdeztük élményeikről, tapasztalataikról.
- Honnan jött az ötlet, hogy Rotterdamba utazzatok?
- Már régóta voltak törekvéseink abba az irányba, hogy fejlesszük a biztonságos üzemeltetés feltételeit. A BP rotterdami üzemében szintén hidrogén-fluorid katalizátor segítségével gyártanak alkilátbenzint, ezért úgy gondoltuk, hogy egy másik üzem hasonló eljárásának biztonsági követelményeit fontos megismerni, esetleg ötleteket meríthetünk, hogy a hazai üzemben milyen "jó gyakorlatokat" lehet bevezetni, alkalmazni a biztonság még magasabb szintű teljesítése érdekében. Nem utolsó szempont, hogy egykori munkatársunk, Soltész Gábor is a BP rotterdami csapatát erősíti, így ez a tanulmányút az ő közbenjárásával is valósulhatott meg.
- Mi volt az első benyomás az üzemlátogatással kapcsolatosan?
- Már az érkezés előtt megkaptuk a felkészülést és biztonsági előírásokat segítő oktatóanyagokat – nagy meglepetésünkre magyar nyelven. Ezekből az ismertetőkből alaposan fel kellett készülnünk, ugyanis a beléptetés során tesztet is kell írni. A belépőkártya átvételét követően a megküldött anyagból két témakörben, egy általános biztonságtechnikai anyagra összpontosító, és egy kifejezetten a HFA üzemspecifikus kérdéseit tartalmazó teszten is vizsgáztunk, melyet kizárólag hibátlan, 100%-os eredmény esetén fogadott el a rendszer. Hibás kitöltés esetén a tesztet egyszer lehet ismételni, a második sikertelen kitöltést követően a teszt egy hónapon belül nem ismételhető – azaz az üzem területére nem lehet belépni.
- Mi történt a sikeres beléptetéseteket követően?
- A Safety Center hangárjába léphettünk be, ez volt az utolsó olyan helyszín, amely nem "üzemi terület", itt még készíthettünk fotókat. A biztonsági központ első helyisége egy kompletten berendezett kórterem volt, itt egy ellenőrző listát kaptunk, hogy miket kell előkészíteni (pl. szükséges infúzió, eszközök stb.) az orvoscsapat megérkezéséig. Erre kettő perc állt rendelkezésre. Ennek a tesznek nem az volt az elsődleges célja, hogy valóban milyen eszközökre van szükség az orvosi ellátás során, sokkal inkább az, hogy adrenalin-löketet adjon a belépőknek és erősítse a csapatmunka fontosságát és szükségességét.
A következő teremben az állványszinten való munkavégzéshez kaptunk hasznos ötleteket. Elmondták, hogy a leggyakoribb probléma ennél a munkavégzésnél a szerszámok, csavarok leejtése, melyet egy mágneses damil, valamint a rácsos állványzat padlójára terített munkaszőnyeg segítségével akadályoznak meg.
Felhívták a figyelmünket arra, hogy a közlekedés során a kétoldali korlátot szükséges fogni, ennek elmaradása esetén – segítő szándékkal – a dolgozók egymást is figyelmeztetik az üzem teljes területén. Ez bár apróságnak tűnik, mégis komoly üzenettel bír: egész más szemléletmód az, amikor az együtt dolgozók képesek egymást úgy figyelmeztetni, hogy abból nem sértődés vagy visszaszólás lesz, hanem megértik a segítő szándékot.
A biztonsági központban további munkafolyamatokkal kapcsolatos információkat is kaptunk, pl. a teheremelésekkel vagy a vezetékek kiszakaszolásával, leürítésével kapcsolatosan. A "tüzes engedélyek" kezelése is némileg más, mint a mi üzemünkben. Például hegesztési vagy flexelési munkálatok esetén a munkavégzés helyén telepítenek egy gázérzékelővel felszerelt bóját (vagyis a gázérzékelő nem a munkát végző személyen van, amelyen porosodhat, érheti a szikra, a munkavégzés során nem észleli az érzékelő jelzését stb.) és amennyiben a gázkoncentráció a kritikus szint fölé emelkedik, akkor a használt eszköz áramellátása automatikusan megszűnik. Tulajdonképpen "megáll a kezében a flex".
A biztonsági központ utolsó állomása egy beszállásra előkészített tartály volt. Ennek kezelése nagyban eltér a nálunk alkalmazott gyakorlattól. Rotterdamban nem alkalmaznak figyelő személyzetet, hanem a nagykarbantartási időszakokra egy olyan külső céget bíznak meg, amelynek az ilyen munkák során esetlegesen szükséges mentési feladatok ellátása a feladata. Tulajdonképpen egy speciális mentőcsapat, akik kizárólag a mentéssel, felügyelettel foglalkoznak. A tartály belépő pontján állandó kamerás megfigyelés mellett kártyás ellenőrzés is történik, fixen telepített, folyamatosan működő légtérelemző eszközök segítik a munkavégzést, a tartályon belül is kamera szolgálja az ellenőrzést, valamint kétirányú kommunikációt lehetővé tevő eszköz is elérhető a tartályban. Az erre felkészített csapat pedig kintről tudja monitorozni a tartályban zajló munkát, és szükség esetén azonnal be tud avatkozni.
- A Safety Center után bejutottatok az üzemi területre is?
- Igen a kb. egy órás tréningkörnyezetet követően üzemi területre léphettünk. Először a HF laborba tettünk látogatást. Teljesen más módszerekkel végzik az elemzést, lényegesen kevesebb anyagból végzik a vizsgálatokat. A haváriaszobában három kijelölt hely biztosítja szükség esetén a mentést irányító csapat működését. Számukra elérhető a teljes finomítót bemutató térkép, amelynek különlegessége, hogy nemcsak az objektumok, hanem az aktuális szélirány is nyomon követhető rajta. A mentést irányító csapat ki tudja jelölni az esetleges tűznek vagy veszélyes anyag (szén-hidrogénnek, kén-hidrogénnek vagy HF) kibocsátásának a helyét, a számítógépes rendszer vész esetén ezeket az adatokat elemzi, és kijelöli a biztonságos és a nem biztonságos gyülekezési pontokat. Az üzemi gyülekezési pontok, amennyiben biztonságosak, zölden, ha pedig nem használhatók, akkor pirosan világítanak. A gyülekezési pontra érkezéskor kártyás ellenőrzéssel regisztrálják a pontra érkezett munkavállalót, így nyomon követhető mindenkinek a mozgása. Az irodaépületben nem is volt szükséges kijelölni ilyen gyülekezési pontokat, hiszen az irodaépület építésekor olyan "dombot" építettek, amely az egész épületet biztonságos tartózkodásra alkalmassá teszi.
A rotterdami üzemben nagyon nagy hangsúlyt kapott a nyomon követhetőség – nem csak havária helyzetben. Az üzemi területre csak úgy lehet kilépni, ha a munkavállalói kártya lehúzásra került, szintén ez az eljárás visszalépéskor is. Így folyamatosan látható, hogy melyik területen éppen hányan és kik tartózkodnak.
Szembetűnően sok, kifejezetten a HF-sérülésekhez használható (pl. kalcium-glukonátot, glicerint tartalmazó) elsősegély doboz volt elérhető a teljes finomító területén. Számos zuhanyzóval is találkoztunk a HFA üzemben – a tájékoztatás szerint 30 méteren vagy 10 másodpercen belül el kell tudnia érni az üzemi területen dolgozó személynek egy zuhanyzót. Az elsősegély helyen teljes részleteséggel elmagyarázták és bemutatták a HF-sérülés esetén alkalmazott protokollt, illetve a felhasznált gyógyászati eszközöket, ezekből emlékbe mintát is kaptunk.
További védelmi intézkedésként tapasztaltuk, hogy az üzem körül Boreal-lézer figyeli a jetszerű HF-kifújásokat vagy kiáramlásokat, mely a kémiai szondákkal együtt szavazórendszeres reteszrendszerben (VBTS) indítja automatikusan a teljes vészkivonási folyamatot.
Fontos szabály volt, hogy a finomító területén autóban még szabályosan, kihangosítóval sem lehet telefonálni vagy rádiót használni, üzemi területre pedig mobiltelefont, okosórát nem lehet bevinni, ott kizárólag a szabályzatban rögzített eszközök használhatók.
- Az üzemi terület védelme mellett fontos a megfelelő civil tájékoztatási rendszer működtetése is, Rotterdamban milyen megoldással találkoztatok?
- Működik egy vészeseti riasztási rendszer is, amely a rotterdami finomító körzetében élők számára biztosít riasztási lehetőséget. Minden, a meghatározott körzeti adótornyokhoz kapcsolódó (civil) mobiltelefonokra veszélyhelyzetben riasztás érkezik, melyben a szükséges információk is átadásra kerülnek. Persze a technológia hazánkban is rendelkezésre áll, azonban Rotterdamban az eljárási protokoll is ismert, kidolgozott.
- Számos, esetenként eltérő biztonságtechnikai megoldást tapasztalhattatok a BP üzemében, mint a hazai alkiláló üzemben. Mi volt az, amelyet érdemes lenne esetleg "hazahozni"?
- Véleményünk szerint nem az a legfőbb cél, hogy technológiailag juthassunk el egy olyan üzem szintjére, ahol nem csak a szükséges védelmi elemek kerültek beépítésre, hanem talán valamennyi "best practice" is, azaz az üzem az iparági összes ajánlást is alkalmazza az üzemetetés során. Sokkal fontosabb lenne – és talán az egész látogatásunk célja is ez volt –, hogy a filozófiát és gondolkodásmódot megismerhessük. Van egy veszélyforrás, tudnak erről a veszélyforrásról, oktatnak mindenkit a veszélyforrással kapcsolatosan és megteremtik azokat a lehetőségeket, amelyekre szükség van egy esetleges baleset során. Persze problémákkal, javítható folyamatokkal, eljárásokkal ahogy mindenhol, így Rotterdamban is találkozhattunk. Nagyon jó megoldásnak láttuk például azt, hogy az üzem lánccal körbehatárolt, és bár a lánc átléphető (ennek módja is megfelelően szabályozva van!), de létezik egy látható fizikai határ, amely kijelöli a területet, amely kizárólag a changehousen keresztül hagyható el. A changehouseban dolgozó operátor felel azért, hogy a védőruhák megfelelő állapotban legyenek. A kesztyűket pl. minden használat után nyomáspróbázzák, tulajdonképpen "felfújják és vízbe merítik", pár másodperces művelet, komoly költségvonzat nélkül, mégis nagyon fontos és hasznos eljárás. Fontos megemlíteni azt is, hogy független levegőellátó rendszerrel dolgoznak, nem a finomító levegőjét használják (ezt a százhalombattai üzem esetében is alkalmazni fogják).
- Mit gondoltok, az elsődleges – életvédelmi – szempontok mellett miért fontos még a megfelelő üzembiztonság?
- A HF-alkilálás veszélyes üzem, ezt tudják az ide jelentkező leendő munkatársak is. Amennyiben képesek vagyunk bemutatni, igazolni a leendő munkavállalónak azt, hogy a munkavégzése biztonságos környezetben, megfelelő körülmények között, jól karbantartott üzemben történik, és látja a leendő dolgozó azt, hogy baj esetén mi fog történni, akkor egyrészt könnyebben hoz döntést arról, hogy ebben az üzemben szeretne dolgozni, másrészt pedig a mindennapi munkavégzése is hatékonyabb lesz, ha tudja, hogy azt biztonságos környezetben valósítja meg.
- Milyen gyakran nyílik lehetőség hasonló szakmai utak megvalósítására?
- Nagyon fontosnak tartjuk ezeket a lehetőségeket, hiszen egy alig 12 órás üzemlátogatás során rengeteg szakmai, biztonsági kérdést megvitathattunk, ötleteket, módszereket meríthettünk, mégis csak nagyon ritkán van arra lehetőség, hogy üzemi szinten, ilyen létszámban vegyünk részt hasonló tanulmányutakon. Úgy gondoljuk, hogy a DUFI valamennyi üzemének esetében fontos lenne hasonló lehetőség biztosítása. A HF-alkilálás nem egy minden sarkon elérhető eljárás, mi ezzel az úttal mégsem a technológia megismerését céloztuk meg, hanem a biztonsághoz kapcsolódó ismeretekre tehettünk szert. Persze, a MOL-csoporton belül is működik a tudásmegosztás, kétheti-havi rendszerességgel tartunk más finomítók munkatársaival egyeztetéseket, jártunk már több másik üzemben is, azonban egész más, ha nem "házon belülről" szerzünk új információkat.
Köszönjük az FCC üzem munkatársainak, hogy megosztották tapasztalataikat a tanulmányútról, és reméljük, hogy számos jó gyakorlatot a hazai üzemben is meg tudnak majd valósítani. A munkabiztonsággal kapcsolatosan pedig mindig hangsúlyozni kell: Soha ne feledd az egyik legfontosabb szabályt: Csináld biztonságosan, vagy sehogy! Mert mindenkit hazavárnak.
