<div>Vas Péter több mint 10 éve áll a MOL alkalmazásában, első munkahelye volt, most úgy döntött, hogy vált – az elmúlt évekről, a felmondás okáról és az előtte álló lehetőségekről kérdeztük.</div>
Honnan indultál, mióta dolgoztál MOL-osként?
A szakközépiskola után már eldöntöttem, hogy szeretnék a MOL kötelékében dolgozni, ezért a technikumot elvégezve, édesapám – aki szintén MOL-dolgozó, 18 éves kora óta – segítségével jutottam be. Nagy Laci bácsitól, az FCC krakk üzem akkori vezetőjétől kérdezte meg, hogy szükség van-e egy frissen végzett vegyipari gépész technikusra, és éppen szükség volt rá, így kezdődött el első munkahelyemen, a MOL-nál a pályafutásom kezelőként 2010 szeptemberében.
Sok emberrel beszélgettünk már akik több évtizedet is a MOL kötelékében dolgoztak, szinte mindenki azt mondta, hogy volt olyan időszak, amikor "öröm volt itt dolgozni". Hogy látod, valóban volt ilyen időszak, mi változott, ha ma már másképp gondolod?
Érdekes kérdés, kinek mit jelent az öröm. Úgy gondolom, hogy az üzemben dolgozók közül, aki szereti a munkáját, azt a feladatot, amit ellát, számára öröm a munkavégzés, aki kevésbé érzi magáénak a feladatokat, neki sosem lesz igazi öröm itt dolgozni. Beszélgettem fiatalabb munkatársakkal a fizetésekről – aktuális téma, hiszen a napokban kapjuk meg a bérfejlesztéssel növelt juttatásunkat. Jelenleg kb. 430.000 Ft a felvételi bér, ezt a bérszintet én kb. 10 év alatt, 2019-ben értem el, azaz kb. tíz év alatt megduplázódott a felvételi bérem, majd újabb öt év alatt pedig ismét másfélszeresére növekedett. Ezekben az időszakokban azonban volt 4-5 olyan év is amikor szinte semmit nem változott a bérem. Ezt az időszakot nem mondanám jónak és örömnek. Tehát ha a bér oldaláról közelítjük meg, cseppet sem volt öröm, amikor évekig bérfejlesztés nélkül dolgoztunk. Az számomra örömet okozott, hogy bekerültem a MOL-hoz, itt dolgozhattam. Persze nehezen illeszkedtem be és bár ilyen irányú végzettségem volt, mégis egy kicsit idegen volt számomra ez a munkakör, mivel alapvetően IT-s beállítottságú vagyok. Szóval az, hogy volt-e olyan időszak amikor öröm volt itt dolgozni egyénfüggő, úgy gondolom, hogy mindenki megtalálja azokat a pontokat, amiért öröm itt dolgozni – és azokat is, amelyekért nemmel lehet válaszolni erre a kérdésre.
Mi vezetett a felmondás döntéséhez? Rövid idő alatt, hirtelen született meg a döntés, vagy egy hosszabb időszak alatt alakult ki az elhatározás? Jobb ajánlatot kaptál vagy egyéb okok miatt döntöttél így?
Bár alapvetően nem a bér miatt mondtam fel, az határeset volt a döntésemben, sőt úgy gondolom, hogy nem is tudtak volna olyan mértékű bérajánlatot tenni, amely a döntésem befolyásolta volna. Más kihívásokra vágyom, másrészt – ahogy már említettem – számomra ez a munkakör nem az volt, amit "mindig is szerettem volna". Egy kicsit nehéz volt megszoknom ezt a légkört, ezt az attitűdöt, voltak egészségügyi problémáim is, így soha nem éreztem 100%-ban magaménak ezt a munkakört. Alapvetően olyan személynek tartom magam, aki szívesen foglalkozik más emberekkel, ilyen irányban fejlesztettem is tudásom. Nem akartam bármi áron felmondani, igaz kerestem a kiugrási lehetőségeket, majd kaptam egy olyan ajánlatot, amire nem tudtam nemet mondani. A döntésben nagy szerepet játszott, hogy az új munkahelyemen már nem műszakban fogok dolgozni – ez számomra nagyon fontos, sarkalatos tényező volt.
Az új munkahelyed teljesen más terület?
Alapvetően részben más, de a finomító környékén maradok, az új munkahelyemen munkavédelmi feladatokat fogok ellátni. Tehát részben ismerős környezetben, de más munkahelyen, munkakörben, területen fogok dolgozni. Azonban mielőtt ez a döntés született, számos más területet is kipróbáltam. Több iskolát is elkezdtem, pénzügyi, egészségügyi vonalon is próbálkoztam. Azonban egyik területen sem éreztem azt, hogy ez az, amit teljes gőzzel akarnék. Aztán derült égből jött ez az új lehetőség, persze ezen a területen is fejlesztenem kellett magam, a lehetőségért nem küzdöttem, azonban amikor a lehetőség megtalált, úgy gondoltam, hogy ebben a munkakörben célba érhetek. Remélem, hogy így is lesz!
Mit szólt a döntéséhez a családod, a környezeted, a munkahelyi kollektíva?
A családom az első perctől kezdve mellettem állt, támogatott a döntésben, örültek neki, hogy kicsit felszabadultabbá váltam. A munkatársaim, ahogy én láttam, szomorúan fogadták a döntésemet, úgy gondolom a visszajelzések alapján, hogy értékes tagja voltam a csapatnak. Akikkel beszéltem, sajnálatukat fejezték ki, amellett, hogy gratuláltak is a döntésemhez.
A vezetőid próbáltak maradásra bírni? Mennyire érezted azt, hogy marasztalni próbálnak, vagy tudomásul vették-e a döntésed?
A munkáltatói jogkört gyakorló vezetőm volt a második személy, akinek elmondtam a döntésem. Tőle elhangzott az a kérdés, hogy miben tud segíteni, vagy mi lenne az, amitől meggondolnám magam. De határozottan jeleztem, hogy a döntésem végleges, így nem tudnak maradásra bírni. Korrekten állt a döntésemhez. E beszélgetés után a munkatársakat már "kész tények elé" állítottam.
Ha munkatársakkal beszélgetünk, mindig 4 fő terület kap nagy hangsúlyt ezekben a beszélgetésekben: bér-létszám-munkahelyi biztonság-karbantartás. Te hogyan látod ezeket a kérdésköröket, hogyan tapasztalod a munkáltatói oldalról ezek helyzetét, kezelését?
Tapasztalatom szerint ezekben a kérdésekben is voltak jó és kevésbé jó időszakok. A saját béremmel kapcsolatosan már elmondtam, hogy a kezdeti bérem kb. 10 év alatt duplázódott, majd az utóbbi években még másfélszereződött – persze az inflációs hatásokat nem számolva. Számomra nem a bérezés volt a "legfőbb probléma", persze, nem állítom, hogy nem fogadnék el több pénzt. Jelenleg a béremből meg tudok élni, ez azonban pár évvel ezelőtt még nem volt így. A felvételi bér még mindig nagyon alacsony, szükséges lenne annak az emelése is.
Létszám tekintetében azt tapasztalom, hogy az utóbbi időben nagyon sok fiatal, új ember érkezett a céghez. Úgy gondolom, hogy ez jó dolog most, mert volt olyan időszak amikor pl. a mi műszakunknak 11 emberből kellett 10 fős létszámot biztosítani. Hosszú évekre volt szükség, hogy normalizálódjon ez, mára kicsit jobb a helyzet, tizenhatan vagyunk erre a 10 fős létszámra. Kicsit könnyebb a helyzet, bár tudom, hogy a létszámkérdés a többi üzemben is okoz és okozott problémát.
Munkahelyi biztonság kérdéskörben az egyik oldal a dolgozók hozzáállása, cselekedetei. Úgy gondolom, hogy tényleg egy-két igen ritka kivételtől eltekintve az üzemi dolgozók tudják, hogy milyen eszközökkel dolgoznak, megfelelő a hozzáállásuk. A karbantartás kérdésére tulajdonképpen semmi jót nem tudok mondani. Talán mindent kifejez, ha azt mondom, hogy félünk, mert bár mi mindent megteszünk az üzemszerű működésért, mégsem érezzük magunkat biztonságban. Évek óta húzódó, kritikus rendszereket érintő problémákkal is találkozhatunk, amelyek ezt a félelmet megalapozzák.
Azt mondtad, úgy tapasztalod, hogy sok fiatal érkezik a céghez. Egy olyan személy, aki évtizedeket is eltöltött egy munkaterületen egész más tudásanyaggal rendelkezik, mint egy "frissfelvételes". Mennyire látod a tudásvesztést, mit tapasztalsz a tudás átadása kapcsán?
A tudásvesztés nagy probléma, a mi üzemi állományunknak is kb. a fele cserélődött ki öt év alatt. Az elkövetkező években pedig számos munkatársunk fog nyugdíjba vonulni, ők igen komoly veszteséget fognak jelenteni tudás szempontjából. A fiatal munkatársak betanításában, a tudás átadásában én magam is kivettem a részem, szerencsére ezen a területen is pozitív visszajelzéseket kaptam, szívesen tanulnak velem az új munkatársak, mert érthetően magyarázok és türelmes vagyok. A most érkezett dolgozók közül többen is mondták, hogy szívesen fogadták volna hosszabb távon is a szakmai támogatásom, és sajnálják, hogy elmegyek. Azt tapasztalom, hogy talán minden területen olyan mértékű tudásvesztést tapasztalható, amelynek pótlása szinte lehetetlen.
Nem csak MOL-os voltál, az Olajipari Szakszervezet aktív tagja is vagy, valamint a LIGA ifjúsági bizottságának tagjaként hogyan látod ebben a szektorban az érdekek érvényesítését, érvényesülését?
Annak ellenére, hogy a jövőben nem leszek MOL-os munkavállaló, az Olajipari Szakszervezet felé már jeleztem, hogy a tagságom fenntartom. A szakszervezeti munka számomra nagyon szimpatikus, és ezért gondolom úgy, hogy bár az egyszemélyes tagságom nem váltja meg a világot, eggyel több tag is hozzájárul a hatékonyabb érdekérvényesítéshez. Ha a jövőben mással nem is, a tagságommal, tagdíjfizetésemmel is hozzájárulok a működéshez. Az utóbbi időkben rendszeresen részt vettem a szakszervezeti munkában, részt vettem küldöttgyűléseken, beleláthattam a háttérfolyamatokba is, nagyon élveztem ezt a csapatmunkát.
Mit tapasztaltál a munkatársak szakszervezeti hozzáállásában? Vannak iparágak, ahol 80-90%-os képviseltsége van egy szakszervezetnek, a MOL-on belül pedig az összes szakszervezet együttes taglétszáma sem közelíti ezt az arányt. Mi lehet ennek az oka?
Nagyon összetett ez a kérdéskör. A LIGA ifjúsági szervezetének tagjaként számos rendezvényen részt vehettem, ahol más munkáltatók érdekvédelmi szervezeteivel találkozhattam. Sajnos azt tapasztaltam, hogy számos helyen nagyon rossz helyzetben vannak a munkatársak. Úgy gondolom, hogy az, hogy mi jobb helyzetben vagyunk munkavállalói érdekérvényesítés terén az a szakszervezeti munkának köszönhető. Azonban azt is tapasztalom, hogy a munkavállalók ezt sok esetben nem tudják és nem is értékelik. Úgy gondolják sokan, hogy amit kapnak, ezek alap dolgok, "járnak", anélkül, hogy ezért bármit is kellett volna tenni. Pedig, ahhoz is tenni kell, hogy folyjon víz a csapból, legyen áram a vezetékben, vagy éppen legyen üzemanyag a benzinkúton. Ugyanúgy tenni kell azért is, hogy legyen kollektív szerződés, legyen cafeteria vagy bármi más. Látom a munkavállalói oldalt is és látom a szakszervezeti munkát bizottsági tagként is. Sajnos sokan csak az egyik oldalt látják – persze nem lehet többszáz ember bizottsági tag – ezért fontos a kommunikáció, hogy meglássák az emberek azt, hogy mi múlik a szakszervezeten.
A munkáltatói oldalról készült hivatalos EXIT-interjú?
Az interjú készítése után még 2 munkanapon lesz, illetve két napom a kilépés lebonyolítására. Bár nincs már egy hét a távozásomig, az ezzel kapcsolatos kérdéseim nagy többsége megválaszolatlan, amire választ kaptam, azoknak is én jártam utána. Alapvetően az automatikus rendszerrel beszélgetek, a sablonüzeneteket kapom meg. Nemhogy EXIT-interjú nem készült, úgy látom, hogy az alapvető tájékoztatást sem kaptam meg a kilépésemmel kapcsolatosan, senki nem keresett meg. Ha nem lennék ennyire lelkiismeretes és nem néztem volna utána a teendőknek, folyamatoknak, hanem egyszerűen csak várnám a munkaviszonyom megszűnésének dátumát, nem is tudom, hogy hogyan lehetne elintézni ezeket a feladatokat...
Mi volt a legmeghatározóbb élményed (pozitív és/vagy negatív) a MOL-os pályafutásod során?
Pozitívból kettőt is tudok mondani. Amikor ide kerültem a MOL-hoz, az a munkatársam, aki betanított, utána még kb. 10 évig támogatott szakmailag, követte a pályám, segítségemre volt. Ez számomra egy meghatározó élmény volt, hogy számíthattam valakire.
A másik, számomra meghatározó élményem akkor volt, amikor először, évekkel ezelőtt be szerettem volna adni a felmondásomat. Az akkori vezetőm addig nem hagyott magamra, amíg fel nem tudtunk állítani egy másik nézőpontot. Akkor nem voltak konkrét célok, egyszerűen csak elég lett, de a vele folytatott beszélgetés és az, hogy bizalmat kaptam tőle, segített ezen továbblépni.
Negatív élményem talán az előzőekben is már említett félelem. Féltem a technológia állapota miatt és negatív élmény számomra az is, hogy ebből eredően és a hiányos kommunikáció miatt alakulhatnak ki feszültségek, konfliktusok munkatársak között. Érdekes dolog volt számomra, hogy a munkatársak közötti kommunikáció fejlesztésére van kidolgozott munkáltatói anyag, mert megtaláltam a dossziét a műszerteremben, azonban ezt talán még soha nem használták...
A MOL családbarát munkahelyként hirdeti magát. Te, mint kisgyermekes apuka ebből mit tapasztaltál?
Úgy gondolom, hogy ez a jelző megállja a helyét. Igaz, még nagyon pici a gyermekem, de már a születésekor is kaptam támogatást, de idősebb gyermekkel rendelkező munkatársaktól tudom, hogy pl. nagyon jól sikerült a gyermekeknek szánt Mikulás-nap is. Számomra jóleső érzés volt, hogy a munkáltató valamilyen formában (legyen az pénz, tárgy vagy akár rendezvény) gondol a gyermekekre, nekem ez számított. A gyermek után járó pótszabadságokat is kihasználtam.
A műszakos munkarendben nem egyszerű a munka és a magánélet egyensúlyának a fenntartása, te hogyan látod ezt a kérdéskört?
A munkaviszonyom elején még 8 órás munkarendben dolgoztunk. Abban a munkarendben nagyon unszimpatikus volt, hogy 7 napot folyamatosan dolgoztunk (még akkor is, ha volt benne hosszú váltás), és csak 2 nap szabad volt. A 12 órás munkarendben sokkal jobb volt számomra a 4 nap pihenő, ebben a munkarendben jobban ki tudtam használni a szabadidőm. Azonban az éjszakázást nagyon nehezen viseltem. Nem is az éjszakai munkavégzést, azzal semmi probléma nem volt, hanem az azt követő regenerálódást, a nappali alvást viseltem nagyon rosszul. Ez nagy mértékben befolyásolta az életemet.
Mit tanácsolsz a (volt) munkatársaknak? Ha eljön az az élethelyzet, ahol dönteni kell, hogyan tovább?
Ha valaki kap egy számára kedvezőbb lehetőséget, akkor éljen vele, de csak akkor, ha el szeretne menni a MOL-tól. Az én esetemben ez megvolt, még akkor is, ha nem kifejezett szándék volt, hogy elmenjek. Nagyban függ a döntés az adott munkavállaló anyagi helyzetétől is. Hiszen vannak, akik megtehetik, hogy kevesebb pénzért is váltsanak, mert megfelelő tartalékokkal rendelkeznek, azonban nagyobb hitelek mellett ezen el kell gondolkodni. Sajnos azt tapasztalom, hogy nehezen takarítanak meg és tesznek félre pénzt az emberek, az anyagi biztonságuk kialakítása is hiányzik. Persze minden élethelyzet más, egyedi, így általános érvényű kijelentéseket, tanácsokat nehéz tenni. Nekem pl. pont annyi hitelem van, amelyet nem érzek meg. Ezzel a hitellel a hátam mögött, egy pici baba mellett a MOL-os fizetésemből úgy gondolom, hogy felelős pénzügyi döntésekkel az anyagi biztonság megteremthető volt.
Napokon belül lezárul egy évtizedes korszak az életedben. Az új munkahelyed előtt lesz lehetőséged pihenni, feltöltődni?
Tulajdonképpen pár napom lesz, alig egy hét, amelyet teljes egészében a családommal tölthetek. A műszakozás miatt megtanultam négy nap alatt kipihenni magam, most sem lesz szükségem több időre.
Köszönjük, hogy megosztottad velünk gondolataid, és reméljük, hogy valóban célba érhetsz az új munkahelyeden, melyhez új élményeket, tapasztalatokat, kitartást kívánunk!