· Hírek
<div>A mesterséges intelligencia ma már nem valamiféle távoli sci-fi, hanem a mindennapjaink része. Ott van a telefonjainkban, az ügyfélszolgálatokon, az online ügyintézésben, a fordítóprogramokban, a banki rendszerekben, és egyre gyakrabban a munka világában is. Sokszor észre sem vesszük, hogy már nem emberrel, hanem algoritmussal kommunikálunk, vagy hogy egy döntés előkészítésében, sőt akár meghozatalában is szerepet kapott egy mesterséges intelligencián alapuló rendszer.</div>
Az új technológiák természetesen számos előnyt kínálnak: gyorsabb ügyintézést, hatékonyabb elemzéseket, egyszerűbb adminisztrációt és korszerűbb szolgáltatásokat. Ugyanakkor minél szélesebb körben jelenik meg a mesterséges intelligencia, annál fontosabbá válik, hogy ne csak a lehetőségeiről, hanem a veszélyeiről is beszéljünk. Különösen igaz ez a munkavállalók, a fogyasztók és általában az állampolgárok szempontjából, hiszen a technológiai fejlődés csak akkor szolgálja valóban az embert, ha átlátható, ellenőrizhető és jogszerű keretek között működik.
Ezzel a céllal indít cikksorozatot a LIGA honlapja a mesterséges intelligencia témájában. Dr. Kéri Ádám ügyvéd, a LIGA Szakszervezetek adatvédelmi tisztviselője, valamint az Olajipari Szakszervezet jogásza közérthetően mutatja be, mire használják ma a mesterséges intelligenciát, milyen kockázatokat hordoz, és hogyan próbál minderre reagálni a jog. A sorozat első részében a mesterséges intelligencia felhasználási területeit és a kapcsolódó problémákat tekintjük át.
Mi is az a mesterséges intelligencia?
Először nézzük a jogi meghatározást, amelyet az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendelete, az EU AI Act fogalmaz meg. Eszerint a mesterséges intelligencia olyan gépalapú rendszer, amelyet úgy terveztek, hogy változó szintű autonómiával működjön, és amely a működés során akár alkalmazkodni is képes. A rendszer a kapott bemenetek alapján következtetéseket von le, majd ezek nyomán előrejelzéseket, tartalmakat, ajánlásokat vagy döntéseket hoz létre, amelyek hatással lehetnek a fizikai vagy virtuális környezetre.
Egyszerűbben megfogalmazva: a mesterséges intelligencia minden esetben egy számítógépes rendszer, amely nagy mennyiségű adatot elemez. Ilyen lehet például tízezer rosszindulatú gerincáttétet bemutató MRI-felvétel vizsgálata. Az adatok alapján a rendszer következtetéseket von le, majd ezekre támaszkodva döntéseket javasolhat – például műtétet vagy további vizsgálatot ajánlhat –, sőt bizonyos esetekben maga is dönthet, például elutasíthat egy ügyfélmegkeresést. Ezzel közvetlenül befolyásolhatja a környezetünket és a mindennapi életünket.
Ahhoz, hogy egy MI-rendszer működni tudjon, nagy mennyiségű adatra van szükség. Ezt szolgálja az úgynevezett betanítási szakasz. Ennek kockázataival – például azzal, hogy honnan származnak ezek az adatok – később foglalkozunk majd részletesebben.
Hol használják ma a mesterséges intelligenciát?
A mesterséges intelligenciára épülő alkalmazások egyre gyorsabban terjednek, ezért ma már szinte mindannyiunk életében megjelennek. A leggyakrabban úgynevezett chatbotok formájában találkozunk velük. Ezek az emberi ügyintéző viselkedését utánozva segítik az ügyfélszolgálati munkát. Ilyen rendszer például a Telekomnál a Vanda, az Amazonnál az Alexa, a K&H-nál a Kate, az Erste Banknál pedig a George.
Alapesetben ezek olyan programok, amelyeket nagy mennyiségű korábbi levelezés és kérdés-válasz alapján tanítottak be. Ennek megfelelően akkor tudnak jól válaszolni, ha az adott kérdéshez hasonló már szerepelt a betanítási anyagban. Minél összetettebb azonban a rendszer, annál több képességgel rendelkezik: akár új válaszokat is képes kikövetkeztetni. A mesterséges intelligencia a betanítási adatok alapján olykor "találgathat" is, sőt működés közben saját működését is tovább fejlesztheti.
A mesterséges intelligenciát ezen túlmenően a nagyvállalatok több más területen is alkalmazzák. Használják például csalások felderítésére, amikor az a feladata, hogy kiszűrje a szokatlan tranzakciókat. Fontos szerepet kap az informatikai rendszerek védelmében, valamint a honlapok tartalmának különböző nyelvekre történő lefordításában is.
Szintén kiemelt felhasználási terület a humánerőforrás, ahol például álláspályázatok előszűrésére vagy értékelésére használják. Az egészségügyben is egyre nagyobb jelentősége van: a klinikai vizsgálatokban és a diagnosztikában is fontos eszközzé vált.
Míg az Európai Unió nyugati felében a mesterséges intelligenciát elsősorban a fejlesztések motorjának tekintik, addig nálunk – egy tavalyi felmérés szerint – a vállalkozások főként a költségcsökkentés lehetőségét látják benne. Az MI ugyanis lehetővé teszi, hogy ugyanazt a feladatot kevesebb munkaerővel végezzék el.
Milyen kockázatokkal jár az MI alkalmazása?
A mesterséges intelligencia kockázatainak megértéséhez abból kell kiindulni, hogy ezek a rendszerek nagy mennyiségű adat alapján hoznak döntést vagy tesznek döntési javaslatot. A probléma az, hogy sok esetben nem lehet pontosan megmondani, milyen szempontok alapján jutottak el az adott eredményhez. Ezt nevezik úgynevezett black box hatásnak.
További gondot jelenthet, hogy akár szándékosan, akár véletlenül, hibás vagy torz adatok is bekerülhetnek a betanítási folyamatba. A szándékos torzítást data poisoningnak nevezik. Ha a rendszer rossz adatokból tanul, akkor a válaszai, ajánlásai vagy döntései sem lesznek megbízhatóak. Ilyenkor az MI hibás tanácsot adhat vagy helytelen döntést hozhat, ami komoly kockázatokat eredményezhet.
A mesterséges intelligencia visszaélésekre is lehetőséget adhat. Az előző amerikai választás idején például MI segítségével keresték meg a demokrata szavazókat Joe Biden elnök hangját utánozva, és arra szólították fel őket, hogy ne menjenek el szavazni. Ez a deepfake egyik tipikus példája: megtévesztő szándékkal előállított, torzított vagy hamis képi és hanganyagok létrehozása.
Az MI alkalmazása más módon is lehet megtévesztő. Amikor például egy chatbot segítségével kommunikálunk, nem mindig egyértelmű, hogy valójában nem emberrel, hanem számítógépes rendszerrel beszélünk. Az sem biztos, hogy tudjuk: a válaszok között lehetnek pusztán valószínűségi alapon generált, vagyis "találgatott" elemek is. Egyes elemzések szerint a rendszerek válaszainak legalább harmada ilyen jellegű lehet.
Végül bizonyos MI-felhasználások emberi jogi szempontból is aggályosak lehetnek. Ilyen lehet például a társadalmi pontozás gyakorlata, mint amilyet Kínában is emlegetnek, vagy azok az alkalmazások, amelyek embereket bizonyos szolgáltatásokból zárhatnak ki, például egy jogosultság automatikus elutasításával.
A mesterséges intelligencia emellett konkrét jogterületeket is érinthet, például a szerzői jogot. Az MI ugyanis képes arra, hogy meglévő művek alapján új, azokhoz hasonló alkotást hozzon létre. Emiatt nem egyértelmű, hogy az így létrejövő szellemi alkotás levédhető-e, hiszen nem emberi, önálló alkotói tevékenység eredménye. A joggyakorlat jelenleg inkább abba az irányba mutat, hogy nem.
Erre jó példa az a kép is, amelyet Leonardo da Vinci egyik műve alapján a Meta mesterséges intelligencia alkalmazása készített kubista stílusban.