· Hírek
<div>2026 februárjában a fogyasztói árak átlagosan mindössze 1,4 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet, havi alapon pedig csupán 0,1 százalékos áremelkedést mértek. Ez a mutató nemcsak az elemzői várakozásokat múlta alul, hanem azért is figyelemre méltó, mert ilyen alacsony éves inflációra 2016 novembere óta nem volt példa. A maginfláció 2,1 százalékra mérséklődött, ami szintén hosszú idő óta a legalacsonyabb érték.</div>
Mindez első ránézésre kedvező hír, azonban ettől a megélhetési gondok ettől még nem tűntek el. Az alacsonyabb árindex önmagában jó hír, de a munkavállalók számára az a döntő, hogy a bérek vásárlóereje ténylegesen javul-e, és a mindennapi kiadások mennyire maradnak kezelhetők. A számok arra utalnak, hogy a korábbi, fájdalmas áremelkedési hullám után a hazai infláció valóban nyugvópontra jutott. A családok, a munkavállalók és a nyugdíjasok szempontjából ez különösen fontos, hiszen az elmúlt időszakban sok háztartás tapasztalta meg, mit jelent, amikor a bérek és jövedelmek nem tudnak lépést tartani az árak elszabadulásával.
A februári adatokból azonban az is látszik, hogy a kedvező összkép mögött továbbra is jelentős ármozgások húzódnak meg. Az élelmiszerek ára éves összevetésben átlagosan csak 0,2 százalékkal nőtt, ami szinte stagnálásnak tekinthető, sőt a vendéglátási szolgáltatások nélkül számolva még csökkenés is látszik. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy minden olcsóbb lett volna. Egyes termékek, például a sütőipari lisztesáruk, a büféáruk, a friss gyümölcsök vagy a házon kívüli étkezés érezhetően drágultak. Más tételeknél viszont jelentős árcsökkenés következett be: mérséklődött például a margarin, a húskonzerv, a vaj és vajkrém, a burgonya, több tejtermék, a tej, valamint a liszt ára is.
Ez jól mutatja, hogy a bolti tapasztalatok és az átlagos inflációs mutató között sokszor nagy a különbség. A vásárló ugyanis nem az átlagot teszi a kosarába, hanem konkrét termékeket. Éppen ezért hiába alacsony az összesített infláció, a mindennapi megélhetés szempontjából továbbra is sokat számít, hogy mely termékek drágulnak, és melyek váltak olcsóbbá.
A szolgáltatások területén 4,2 százalékos éves drágulást mértek, ami még mindig jóval magasabb az átlagos inflációnál. Különösen nagy mértékben emelkedtek a színházjegyek, a külföldi és belföldi üdülés költségei, a testápolási szolgáltatások, valamint a járműjavítás és karbantartás díjai. Ez arra utal, hogy miközben az áruk egy részénél már látványosan lassult az áremelkedés, a szolgáltatások árszintje továbbra is felfelé húzza a megélhetési költségeket.
A háztartási energia ára szintén emelkedett éves alapon, ezen belül különösen a vezetékes gáz drágult számottevően. A gyógyszerek és gyógyáruk 5,4 százalékkal kerültek többe, ami szintén érzékenyen érintheti a lakosságot, főként az idősebbeket és a tartós betegséggel élőket. Ugyanakkor némi könnyebbséget jelentett, hogy a járműüzemanyagok ára több mint 11 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest.
Havi alapon, januárhoz mérten már jóval visszafogottabb mozgások látszottak. Az élelmiszerek átlagosan alig drágultak, sőt több alapvető termék ára csökkent. A sertéshús, a baromfihús, a csokoládé, a tojás, a vaj és a tej olcsóbb lett, miközben például a friss zöldség és az étolaj ára nőtt. A szolgáltatások ismét kissé drágultak, a háztartási energia viszont havi alapon csökkent, főként a távfűtés árának visszaesése miatt. A szezonális kiárusítások hatására a ruházati cikkek is olcsóbbak lettek.
A kedvező inflációs adatok mögött több tényező áll. Az egyik a bázishatás: tavaly februárban még nagyobb áremelkedések torzították felfelé az éves összehasonlítást, ezért az idei adat automatikusan alacsonyabb lett. Emellett szerepet játszott az erősebb forintárfolyam, amely mérsékelhette az importált termékek és energiák árnyomását, valamint a szezonális hatások is segítették a dezinflációt.
A jelenlegi helyzet tehát összességében kedvezőbb, mint amit az elmúlt években megszokhattunk, de a jövő továbbra sem tekinthető teljesen biztosnak. A kilátásokat jelentősen befolyásolhatja a földgáz és a kőolaj világpiaci árának alakulása. Ha ezek tartósan emelkednek, az újra gyorsíthatja az inflációt. Külön kockázatot jelenthet, ha a nemzetközi konfliktusok miatt kínálati zavarok alakulnak ki az energiahordozók piacán. Egy jelentősebb olajár-emelkedés és a forint gyengülése akár érezhetően felfelé tolhatja az inflációs pályát.
Bár a mérséklődő infláció kedvező irány, azonban a munkavállalók a hétköznapokban nem a statisztikai számokat tapasztalják, a napi bevásárlások, beszerzések során az tapasztalható, hogy a megélhetési gondok még jelen vannak. Ahogy írtuk, a munkavállalók számára az a döntő, hogy a bérek vásárlóereje ne romoljon. Ezért most is kulcskérdés a reálbérek védelme, a tisztességes keresetek kiküzdése és az, hogy az esetleges újabb árhullámok terhét ne ismét a dolgozók viseljék. Az infláció enyhülése biztató fejlemény, de valódi eredményről csak akkor beszélhetünk, ha ezt a családok pénztárcája is tartósan megérzi.
